Idén nyáron hosszas tanakodás után a barátainkkal úgy döntöttünk, az idei közös nyaralásunk úti célja a Francia Riviéra és Provence lesz. Én személy szerint nagyon örültem ennek, hiszen szeretem ezt a környéket és Provence eddig még mindig kimaradt, mikor korábban erre jártunk!
Ezúttal mindenki családdal érkezett, ezért a szállás kiválasztásánál fontos volt, hogy legyen medence, klíma és elférjünk egy nagy házban. Hónapokig tartó keresgélés és tervezgetés után meg is találtuk a megfelelő szállást Vidauban városkában, ami egy jó fél órás autóútra fekszik a tengerparttól. Igyekeztünk mindenre felkészülni, de kalandok minden úton akadnak, bár igazából ezen az úton a legnagyobb fejtörést a meleg okozta. Minden nap óramű pontossággal kúszott fel a hőmérő higanyszála délután kettő órára egy laza negyven fok közeli magasságra, ahonnan nem is igazán mozdult lejjebb nagyjából este nyolc óráig. Nincs is ezzel semmi gond, nyár van, mikor legyen meleg, ha nem júliusban, szóval inkább próbáltuk ennek megfelelően össze állítani a programokat, természetesen bőven hagyva időt a medence melletti láblógatásra is.
A városnézős programokat így mindig délelőttre időzítettük, ami nem egyszer azt jelentette, hogy reggel hét órakor már úton voltunk. Egyszer próbáltunk eltérni a menetrendtől az én javaslatomra, miszerint milyen szuper lenne Nizzában sétálgatni és ebédelni Monaco-ból haza felé menet, de utólag be kell ismernem, hogy ez mégsem volt annyira jó ötlet. A nagy meleg miatt valójában semmi kedvünk nem volt leülni egyetlen teraszra sem ebédelni, így csak gyorsan beugrottunk a klimatizált Sephora-ban (aki nem ismeri, ez egy illatszer üzlet) és indultunk vissza a szállásra, hogy a medence hűs vizében hűtsük le magunkat.
Visszatérve a kalandozásokhoz, erre jártunk Franciaországban:
- Verdon Gorges
A Verdon-szurdok (franciául Gorges du Verdon) egy folyó kanyon Délkelet-Franciaországban, a Provence-Alpes-Côte d’Azur régióban, mely 25 km hosszú és 700 méter mély. A kanyon végén a Verdon folyó a Sainte-Croix mesterséges tóba ömlik, amely 1971 és 1974 között jött létre a Sainte-Croix-i gát megépítésével. A tó azúrkék vizét a Verdon folyó táplája.
Első kirándulós programunk ebben a káprázatos kanyonba vezetett és milyen jól tettük, hogy korán indultunk! Így még a nagy tömeg és a meleg előtt tudtunk egyet vízibiciklizi és megmártózni a tó selymes vizében. A kanyonnál sokféle vízi jármű bérelhető, többek között kajak, motoros csónak, SUP, stb.
Ha esetleg valaki nem tudná, a L’Occitane en Provence 1976 óta foglalkozik szépségápolási-, bőrápoló- és élvezeti termékek megalkotásával, gyártásával és értékesítésével azzal a szándékkal, hogy megossza a világgal a természet csodáit. A márka elkötelezett híve a biodiverzitás megőrzésének, a termelők támogatásának, a hulladék csökkentésének, a nők támogatásának és a látásmegőrzésnek. Tudjátok, hogy én is nagy híve vagyok a hulladék újrahasznosításának, és erre ösztönöznek ők is, hiszen az üzletekbe visszavitt üres flakonokért bizony kedvezmény jár (nem reklám!). Na de vissza térve a látogatásunkra, az gyárlátogatás kizárólag vezetett túra keretében lehetséges (mi online vettük meg a jegyeket, felnőtteknek 5 euro, 16 év alatt pedig ingyenes) és egy órát vesz igénybe. Az cég alapításától kezdve az alapanyagokon, a feldolgozáson, csomagoláson és újrahasznosításon keresztül elég sok mindent megtudhattunk a márkáról, szóval aki érdeklődik a natúr kozmetikumok világa iránt, annak mindenképpen ajánlom ezt a programot. A túra egyébként férfiak számára is érdekes, és gondolom nem nehéz ezek után kitalálni, vajon kik költötték a legtöbbet a boltban? Igen, a férfiak! (Az igazat megvallva mindent is meg tudtam volna venni, így most igazán hálás voltam, hogy repülővel jöttünk, és nem tudtam annyi mindent össze vásárolni!)
Monte Carlo hivatalosan a Monacói Hercegség közigazgatási területe, egész pontosan Monaco egyik kerülete a négyből, és egyben a leghíresebb is. Itt található ugyanis a Le Casino de Monte-Carlo, azaz a híres Monte Carlo-i kaszinó. (Nem, sajnos a Casino Royal-t nem itt forgatták, hanem Csehországban, Olaszországban és a Bahamákon. Ellenben az 1983-as Never Say Never Again és az 1995-ös GoldenEye filmekhez valóban vettek fel itt jeleneteket.)
A Monte-Carlo Casino 1878-ban épült, építésze Charles Garnier volt. Ide délután kettő után kizárólag 18 éven felüliek léphetnek be, és csak megfelelő öltözékben. Azonban délelőtt 10 órától délután 2-ig az épület kiskorúak számára is látogatható, hiszen játszani ezekben az órákban nem lehet. Az épületen belül található kávézó és az étterem is várja az ide látogatókat, egy üveg víz 6, egy presszó kávé 5, míg egy pohár champagne 19 euro. A belépőjegy felnőtteknek 17 euro, gyerekeknek 12 euro. Az épület kívülről és belülről is lenyűgöző, a mennyezetét domborművek és aranycirádák díszítik, így szerintem érdemes áldozni erre a programra és rászánni az időt!
A szállás család barát medencével, klímás házakkal, olyan igazi kis üdülő falu gondosan körbe kerítve. Persze a klíma használat feláras, a ház nem ragyogott a tisztaságtól, és a minden nap este 11-ig tartó koncertek kicsit levettek az pihenés élményéből (a kedvencem a karaoke est volt), de összességében azért jó volt. Hogy ajánlanám-e nem is tudom, de igaz ami igaz, árban nagyon jó volt, a medence nagy volt, a vize pedig szép tiszta és hűvös.
Remélem ti is kedvet kaptatok az utazáshoz!
UI.: Ne felejtsétek el megnézni az utazás alatt készített videóimat a TikTokon!
xx,
Orsi